Igazgatói megemlékezések

Az Igazgatói megemlékezések oldalon iskolánk igazgatóinak jubileumi visszaemlékező gondolatait olvashatják.

Pődör György: Életem Savariája

Nem szerénytelenség a cím, hiszen az egyetem elvégzése után azonnal ide jelentkeztem tanárnak, és két év kitérő után belekerültem abba a tanulói-tanári miliőbe, amely nem csak egész életemet határozta meg – reggeltől estig –, de talán még álmaimat is. Remek befogadó iskola volt, olyan kiváló igazgatóval, mint Farkas Miklós, s helyetteseivel (Maróti Gábor és Farkas István). A tanári gárda is szinte kivétel nélkül példaképek voltak egy olyan kezdő tanár részére, mint aki én lehettem: magas szaktudás-precíz oktatás és emberséges szigor jellemezte Őket.
Nem véletlen, hogy a Savaria szinte a kezdetektől a régió egyik vezető középiskolája lett, nem csak gimnáziumként, de szakképző intézményként is. Elvárás volt a tanulmányi versenyeken való sikeres részvétel, amely szinte már a kezdetektől országos élmezőnybe repítette a szakmai oktatást.
Nem volt könnyű a kezdés. Emlékszem, a nappali, esti és levelező tagozatos osztályokban  kezdetekben közel húsz tantárgyat tanítottam, de vezethettem foto- és műszaki szakkört, no meg egy felejthetetlen, a megyében legyőzőre nem talált Ifjúsági klubot! Kezdetben egy felújított vasúti kocsi adott otthont, majd jött a pinceklub. Legendás és szép idők voltak ezek. Tudom, sokakban a vas-szén állapotábra, meg a több darabban visszaadott rajzok maradtak meg. A nehéz szakmai követelményeket mindenki másként ítéli meg. Leginkább utólag! Felnőttként, műszaki szakemberként, vagy mérnökként hálás, mert az egyetemen óriási volt az előnye. Persze, akik nem logikával próbálták az anyagot feldolgozni, azoknak más volt az élményük. Furcsa a pedagógus-emlékezet, mert a betyár, de alapvetően remek emberek arcéleit éppúgy, vagy talán jobban megőrzi, mint a pedáns, jól tanulókét.
Az első osztályaim tanulóinak szinte minden mozdulata ma is itt van bennem, barátságuk meg szívemben. Sok sikert nekik köszönhetek. Svájcból, Izraelből és sok más országban élő sikeres diáktól kapok visszajelzéseket éppúgy, mint itthon eredményes pályát befutó tanítványoktól. Évek teltek, tablók gyűltek, évfolyamok szép emlékekkel elballagtak. Istenem, de meghatóak voltak azok a szerenádos májusok! Az iskola profilja is erősödött, a szakmaiságra a nagy változások miatt egyre jobban figyelni kellett. A tankönyvek nagyobb része már avult ismereteket jelentett, s nekünk, műszakiaknak itt kellett felkészíteni az életre tanulóinkat. Ez külön kihívás volt, főleg a szombathelyi régióban megjelent, fejlődő ipar miatt. Otthon szabványt bújtam, hogy tanítani tudjam a korszerű anyagfajtákat, a rajzi jelöléseket. Amíg a hatvanas-hetvenes években a szakközépiskolák ismeretek vonatkozásában az ipar előtt jártak, addig a nyolcvanas évek végére az ipar lekörözte azokat. Sokáig az idegen nyelv oktatása kizárólag az oroszra koncentrálódott. (Persze, mára tudjuk, nagyon felértékelődhet ez is.) Sikerült is lassan nyitni a nyugati nyelvek vonatkozásában, elsősorban német majd angol nyelvekkel. A kilencvenes évek elején az amerikai Fulbright Alapítvány németországi kapcsolatán keresztül 10 fős csoportokban tanulók utazhattak Berlinbe nyári szakmai, nyelvtanulási és turisztikai programra, melyet a vendéglátók finanszíroztak. A Római Magyar Intézeten keresztül az olasz Urbino tartománnyal is megállapodást kötöttünk hasonló célokkal. A bázisüzemi rendszerek átalakulása okán lépni kellett a gyakorlati oktatás terén is. A diagnosztikai műhely megépítése, a Vasép-D telepi műhelyépítés, a szakmai gyakorlatok személyi és tárgyi feltételeinek átalakítása nagy kihívás volt, s maradt ma is. Ezekben az években teremtettük meg a számítástechnika oktatási lehetőségeit terem, gép és szakemberek vonatkozásában. Kedves színfoltja lett az iskolának a líbiai diákok megjelenése. Néhányukkal ma is tartom a kapcsolatot a neten. Nem is lehet azoknak az éveknek a hangulatát visszaadni, de egy eseményről még illik megemlékeznem: ez a saját építésű kollégium avatása volt. Tisztelt és becsült elődömnek, Farkas Miklósnak nagy álma teljesült azzal, hogy sikerült sokévi küzdelem, bontás, tervezés és építés árán megépíteni. Meghívtuk az avatóra, s számomra ő volt a díszvendég! Láttam arcán, mennyire boldog volt, én pedig büszke és elégedett.
Mennyi mindent fel lehetne még sorolni, akár a fakultációs osztályok beindítása, a számtalan sikeres rendezvény megoldása, a tanulmányi sikerek terén is. Egy  könyv is kevés lenne talán.  Ezek mind egy közösség eredményei: a tantestületé és a tanulóké. Nekik tartozunk köszönettel, mert ŐK AZ ISKOLA. Az örök Savaria!
Sokat gondolkodtam azon, hogy az iskola hat és fél évtizedes ünnepe kapcsán mit is írjak – nyugdíjasként – a mai Savariásoknak. Több évtizede fogalmaztam meg az egyik évkönyvünkben ezeket a gondolatokat: Kevés olyan ember van a világon, akit az iskola nem érintett volna meg a szellem varázsával. Évezredek óta különös hely, ahol nem terelik el, inkább ráirányítják a figyelmet a szépség, az érték, a jó felismerésére, a tudás szeretetére, ahol a siker nem végeredmény, hanem az eredményhez vezető út maga.
Az emlékezés mikroprocesszorai gyakran csak évtizedek múltán jelzik ki a valódi, befogadott szellemi értékeket. Amikor nosztalgiává szelídül egy kemény felelet, erős dolgozat vagy kudarc. Amikor az emlékező legendává magasztosít egy jó szót, egy cinkos vagy haragos pillantást. Ezáltal válnak az érettségi találkozók egy sosemvolt boldog állapot megidézett valóságává, s teszik képessé az embert az örök küzdés, a tanulás igényének átörökítésére.
Mondhatnám az iskolát egyetlen munkahelyemnek, hiszen több mint négy évtizedet töltöttem el falai között, s az életem szép és emlékezetes része itt telt el. Nekem egyetlen és örök ISKOLÁM!

Vasszécseny, 2021. április 9.

Pődör György


Dr. Tatai-Szabó Miklós: Savaria 65

65 év emberi léptékben emberöltő, történelmi léptékben röpke idő. Egy iskola életében a 65 év azt jelenti, hogy ennyi időn keresztül sikeresen teljesítette hivatását: az oktatást. Ezen felül azt, hogy sikeresen alkalmazkodott a társadalmi kihívásokhoz, változásokhoz. Változás pedig volt bőségesen, talán ennek legjobb indikátora az iskola nevének változásai, melyeket ha felsorolunk, bizonyára tele lehet írni velük néhány oldalt.
Ha valaki 65 évvel ezelőtt járt iskolába és most betér egy mai osztályterembe, sok hasonlóságot fog találni. Ugyanúgy van tábla, legfeljebb nem zöld, hanem fehér, vagy interaktív, ugyanúgy van tanári asztal, a diákoknak padok, székek. Akkor mi változott?
A szemlélő azt láthatja, hogy akár a tantermekben, akár a műhelyben, akár a kollégiumban, mindenhol van egy-vagy több számítógép és egyéb digitális eszköz. Ez a digitális forradalom a múlt század végén, e század elején kezdődött a magyar iskolákban, így nálunk is. Jól emlékszem, mikor 2001-ben a Savariába kerültem, akkor kapott az iskola nagyobb számban PC-ket és berendeztük a harmadik számítástechnikai termet. Ugyanakkor történt még egy nagyon fontos esemény: a tanárok is kaptak számítógépeket személyes használatra. Ezzel a lépéssel megteremtettük a digitális kultúra, az IT technológiák elterjedésének feltételeit.
Kezdetben a számítástechnika oktatása egy kicsit önmagáért való volt, a gépek teljesítményének növekedésével párhuzamosan jöttünk rá, hogy a számítógép nem csak szövegszerkesztésre és táblázatkezelésre alkalmas. Elkezdődött a CAD oktatása is az iskolában, sőt berendeztünk egy olyan termet is, ahol különféle tárgyakat lehet oktatni digitális formában. Például számomra a földrajz oktatása már elképzelhetetlen digitális térképek és pl. a Google Earth nélkül.
De ugyanúgy a korszerű járműdiagnosztika alapja is a PC, most már inkább laptop, hiszen a korszerű autókban mind nagyobb részt kap az elektronika. Sőt, ha egy Teslát nézünk, azt úgy is szemlélhetjük, mint egy számítógép köré épített autó.
Közben kiépült a számítógépek hálózatba és az internetre kötése, valamint a WIFI rendszer is.
Mikor 2011-ben nyugdíjba mentem, éppen egy interaktív tábla tanfolyam folyt a nyári szünet végén a tanárok számára az iskolában, ugyanis addigra több ilyen táblát kaptunk a hozzájuk tartozó speciális projektorokkal együtt.
Hogy miért írok éppen az iskola és a digitális technika kapcsolatáról? Most, mikor a COVID járvány miatt kényszerűen minden iskola távoktatásra állt át, a Savariát nem érte teljesen felkészületlenül ez a feladat. Lehet, hogy tananyagok terén van fejleszteni való, de a számítógép és az internet használata nem jelent gondot sem a tanároknak sem a diákoknak. De ez a hosszú, a múlt század végétől induló folyamat eredménye.
A jelenlegi állapot egy „szükségállapot”, ami nem tartható fenn hosszasan. Reméljük, mihamarabb visszatérünk az oktatás „megszokott” formájához, amikor a tanár nem távolról és teszteken keresztül győződik meg a tanulók tudásáról, hanem a szemükbe nézve kap visszajelzést arról, hogy megértették-e a tananyagot. Hiszen a személyes jelenlét, kapcsolat és az iskola közössége a legfontosabb a tanításban.

Kívánok a Savariának újabb sikeres 65 évet, stabilitásban és függetlenségben, kiváló tantestületet, jó diákokat!

Szombathely, 2021. április 15.

Dr. Tatai-Szabó Miklós
c. igazgató


Sümegi Tamás: 1955/1956. tanév – 2020/2021. tanév

A 65. tanévben járunk a Savariában. Az iskola alapítása óta sok minden történt, sokszor változott a képzési rendszer s ezzel az iskola neve is. Nőtt az osztályok száma, bővült az épület és az iskola területe, színesedett a képzési paletta, folyamatos a fejlődés. Sok diák végzett az iskolában és állta meg helyét az élet sok területén. Többen a volt diákok közül ma itt tanítanak. Több régi diáknak már a gyermeke is végzett iskolánkban.
Ha azt mondjuk: a Savaria Szombathelyen, ezt szakmai berkekben, az országban sok helyen értik, tudják, hogy kiemelkedő tudással felvértezett emberek indultak innen.
Az 55. évforduló után eltelt utóbbi 10 év – is – mozgalmas volt. A szakképzési rendszer egymást követő átszervezéseinek következményeként talán soha nem változott ilyen gyakran az iskola neve. Egyik szalagavatón idézték diákjaink saját tréfás mondásukat: „hamar megtanultuk, hogy az iskola nevét megjegyezni nem kell, mert úgyis megváltozik”. Ami azonban állta az idők viharát, és szemléletek változását, állandó maradt, az a Savaria a mindenkori névben. Ahogy e név évezredek óta a városhoz kötődik, úgy kötődik a városban 1957 óta ahhoz a középiskolához, mely helytállt gimnáziumként, gimnázium és szakközépiskolaként, szakközépiskolaként, majd szakközépiskola és gimnáziumként, szakképző iskolaként, szakgimnáziumként, s most 2020 óta technikumként, 1994 óta pedig kollégiumként is.
Az elmúlt években több projektben vettünk részt. Diákjaink a Balatonnál táboroztak, jártak a környező országokban, de még Lengyelországban is a testvériskolai kapcsolatunk révén. Részt vettek csapatépítő programokon, színházi előadásokon, sportversenyeken.
A szakmai versenyek terén a közelmúltban olyan tanévünk is volt, mely a sajtóban így jelent meg: „Tarolt a Savaria”, hiszen országos versenyek első és több dobogós helyezését hoztuk el, sőt a Skills versenyeken, melyen Magyarország 3 éve képviselteti magát autószerelő szakmában nemzetközi színtéren, a 3 évből kétszer Savariás diák képviselte, illetve képviseli hazánkat.
Az 1955-ben alapított és az első években több épületben működő intézményünk 1967-től költözött jelenlegi, akkor új épületébe, a Hadnagy utcába. Az épület, majd épületek azonban magukon viselték a sok tanév és a sok száz, több ezer diák nyomait és megértek a felújításra. 2017-ben a kollégium, 2020-ban pedig a főépület újult meg, s most így megújulva várjuk vissza diákjainkat, ha csitul a járvány és újra visszatér az élet az iskola falai közé.
Köszönetemet szeretném kifejezni a 65. tanév alkalmából eredményeinkért mindazoknak, akik itt tanítanak, itt dolgoznak, vagy akik korábban voltak az iskola életének tevékeny részesei, volt diákjainknak, akik megállták helyüket az élet számos területén, jelenlegi diákjainknak, akik most indulnak ezen az úton, s mindenkinek, akik akár távolról is, de tettekkel, tanáccsal, szóval, gondolattal támogatták iskolánk működését.

Szombathely, 2021. április 20.

Sümegi Tamás
igazgató