Savaria Retro nyereményátadás

A Savaria Retro nyereményjáték nyertese Pungor Csaba öregdiákunk lett, aki a mai napon vehette át jól megérdemelt nyereménycsomagját Sümegi Tamás igazgató úrtól és Dénes András László tanár úrtól, a Savaria Retro sorozat szerzőjétől.

Csaba 1997 és 2002 között járt iskolánkba, 2001-ben érettségizett, jelenleg a húsz éves érettségi találkozójára készül. A sors iróniája, hogy a Savaria Retro sorozatban is érintett, hiszen a Hatlapos iskolaújság egyik szerkesztője volt.

Csaba megtisztelt minket egy kis visszaemlékező írással is.

“Megmosolyogtató, hogy már RETRO-ként kell a Savaria Facebook oldalára nézni és történetére emlékezni. Pedig sajnos ez a helyzet. Gyorsan telik az idő, a nosztalgia vonatra viszont jó felszállni. Idén éppen a huszadik érettségi találkozónk lesz – félelmetes leírni is – de ez a rideg valóság. Az eltelt idő lehetőséget nyújt az összegzésre…
Jómagam 1997 és 2002 között koptattam a Savaria Szakközépiskola padjait. Szinte minden szempontból kilógott az osztályunk a sorból, hiszen előtte, és azóta sem volt olyan vegyes válogatott, mint a miénk. A negyven fős létszámmal induló közösségünkben járműgépészek, közlekedési szakos tanulók és rendészeti fakultációs diákok voltak. Hogy mennyire kilógott az osztályunk a sorból jól mutatja, hogy 3 osztályfőnökünk volt az érettségi vizsgánkig. Sok szaktanárt is “elfogyasztottunk” és volt szerencsénk többször az igazgatói iroda szőnyegének szélén állni. Felnőttként már másként látok Én is sok mindent, de azt nyugodtan kijelenthetem, hogy nemcsak egy-egy adott szakmára, hanem sokkal inkább az életre próbáltak felkészíteni bennünket oktatóink. Jószívvel gondolok vissza a tanárnőkre, tanárokra, szakoktatókra, akik a fejemre „koppintottak”, amikor kellett. Bizony annyira megszerettették velem a fizikát, a matematikát, a mechanikát vagy épp a gépelemeket, hogy még a nyarakat is csak ezekkel a tantárgyakkal tudtam elképzelni. Aztán a pótvizsga után jöhetett a következő tanév… Az utolsó évre aztán összeszedtem magam és kemény munka árán sikerült leérettségiznem. Nekifutottam az ötödévnek is, de motiváció és érdeklődés hiányában pályamódosítás lett a vége. Ennek okait abban keresem, hogy 14 évesen aligha tudja az ember mi is szeretne lenni felnőttként. Kisebb-nagyobb kerülők árán aztán kilyukadtam annál a pályánál, aminek csíráját már a Savariában elültettek bennem. Sosem gondoltam volna, hogy egykor a “Hatlapos” suliújság sportoldalát követően újságíróként és vőfélyként keresem majd a kenyerem. Ahogy a frissen végzett autószerelő vagy logisztikus, úgy Én is a ranglétra alján kezdtem és alázatos munkával sikerült feljebb jutni a lépcsőn. Elégedett vagyok, mert a megye valamennyi kiemelt médiájánál megfordulhattam, tanulhattam, fejlődhettem, valamint több, mint 150 esküvőn lehettem hangulatfelelős. Ebből is jól látszik, hogy inkább a számmal és a szavakkal bánok jobban, míg mások a csavarkulcsokkal. Utólag meg sem lepődöm ezen, hiszen több feleletem hasonlított inkább egy stand up-fellépésre, ami inkább volt kínos, mint sikeres.
Emlékszem, az első évnyitón Gécsek Tibor nevét említették, mint iskolánk példaképe. Ekkor még nem gondoltam volna, hogy újabb legendák mellett tanulhatok. Munkám miatt ugyanis a küzdősport terén ismerté vált Seregély Gyöngyi Európa-bajnokkal, a súlyemelő Boros Viktóriával, a szintén EB-címmel rendelkező Kiss Norbival készíthettem interjút. Ugyanakkor Halpert Balázs (Diggieman, Deego) nevét is érdemes megemlíteni, aki zenészként lett országosan ismert. Tehát ez is tökéletesen mutatja, hogy az országos versenyeken kiemelkedő eredményeket elérő műszaki érdeklődésű fiatalok mellett, akár humán vagy sport irányban szintén sikeres lehet egy volt Savariás.
Útravalónak mi mást lehetne adni a fiataloknak, mint olcsónak tűnő közhelyet, ami évek múlva fájó igazságként cseng vissza a fülekbe. Hiszem, hogy a Savaria egy jó alapot ad az élethez, de mindenki maga dönti el, hogy mit épít rá, mi az, ami igazán érdekli, és abban sikeres akarjon lenni…”